2013. július 11., csütörtök
Van
tehát nekem ez a barátom, aki Kazahsztánba ment, de mint megtudta, nem
véletlenül, hiszen a kazah és a magyar bizony rokon nép.
Meglepetésünkből alig tudunk felocsúdni (vagy új szóval:felcsútni,
jelenti azt, hogy megvilágosodni), hiszen még a magyar-sumér,
magyar-japán, magyar-tatár stb. egymásra találástól vagyunk másnaposak,
de ezt a hírt közepesen mérsékelt örömmel vesszük. Valahogy úgy vagyunk
ezzel, mint amikor egy távoli harmadunokatestvér Bikacsökről felhív,
hogy nálunk töltené a karácsonyt, oké, mondjuk mi, gyertek, majd
letesszük a telefont és áttérünk az iszlám hitre. Persze az igazsághoz
hozzá tartozik, hogy most ül a gépénél egy kazah blogger, van nekem egy
barátom, írja, aki Magyarországra ment, a szerencsétlen, mert itt nem
becsülik a szakértelmet, épp oda kellett, hogy menjen, ahol a
politikusok lóháton vonulnak ünnepélyekre, oda, ahol nem azt mondják,
hogy idióta, hanem azt, hogy unortodox, ahol az osztogatást úgy hívják,
hogy pályázat, a lopást úgy, hogy pályázat és a korrupciót is úgy, hogy
pályázat, aki osztogat, lop és korrupt, azt meg úgy, hogy miniszter, az
orális szexet úgy, hogy lobbi, a seggnyalást pedig úgy, hogy politikai
tanácsadás, ahol csökkenés az emelés, haladás a hanyatlás, az ad a vesz,
az el pedig az oda, a miénk az a nemzeti, a tiétek pedig a pályázz, de a
pályázat az lopás, így marad a miénk, azaz a nemzeti, hát ezek akarnak a
rokonunk lenni, miután már a fél világgal rokonok, sumérokkal,
aztékokkal, majákkal, japánokkal, mongolokkal stb, hát kell ez a
francnak, inkább elköltözök Indiába, azokkal nem akarnak rokonok lenni,
valami bőrszín-dolog miatt, írja a kazah blogger
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése